----یم--وق--به--ن--ن-پ--تار---ر میکنم.
من نیمه وقت به عنوان پرستار کار می-کنم.
-ن ن-م- و-ت ب- ع-و-ن پ-س-ا- ک-ر م--ن-.-
-----------------------------------------
من نیمه وقت به عنوان پرستار کار میکنم. 0 m-----m--v-----b- onv--e -a-a-t----â---ik--am.man nime vaght be onvâne parastâr kâr mikonam.m-n n-m- v-g-t b- o-v-n- p-r-s-â- k-r m-k-n-m-----------------------------------------------man nime vaght be onvâne parastâr kâr mikonam.
----ی-واه-----د--شگ-ه-----
من می-خواهم به دانشگاه بروم
-ن م--و-ه- ب- د-ن-گ-ه ب-و-
-----------------------------
من میخواهم به دانشگاه بروم 0 m-n m--hâ--m-dar--â--sh-g-h tahs-l--o---.man mikhâham dar dânesh-gâh tahsil konam.m-n m-k-â-a- d-r d-n-s---â- t-h-i- k-n-m------------------------------------------man mikhâham dar dânesh-gâh tahsil konam.
م--خا-- از---و- --رآ-وز--م---م.
من خارج از کشور کارآموزی می-کنم.
-ن خ-ر- ا- ک-و- ک-ر-م-ز- م--ن-.-
----------------------------------
من خارج از کشور کارآموزی میکنم. 0 m-n d-r--h--ej-az-ke-h----kâ--muzi m---nam.man dar khârej az keshvar kârâmuzi mikonam.m-n d-r k-â-e- a- k-s-v-r k-r-m-z- m-k-n-m--------------------------------------------man dar khârej az keshvar kârâmuzi mikonam.
ای---ئی--م--ا-ت-
این رئیس من است.
-ی- ر-ی- م- ا-ت-
------------------
این رئیس من است. 0 i---a-ise-m-- ast.in ra-ise man ast.i- r---s- m-n a-t-------------------in ra-ise man ast.
-ک س-ل--س--که بیکا---
یک سال است که بیکارم.
-ک س-ل ا-ت ک- ب-ک-ر-.-
-----------------------
یک سال است که بیکارم. 0 m-n --- s-l-ast-ke ---â- --st-m.man yek sâl ast ke bikâr hastam.m-n y-k s-l a-t k- b-k-r h-s-a-.--------------------------------man yek sâl ast ke bikâr hastam.
A legelső iskolanapra a legtöbb ember emlékezik.
Viszont azt, hogy mi volt azelőtt legtöbbször nem tudják.
Életünk első éveiről alig vannak emlékeink.
Miért van ez így?
Miért nem emlékszünk arra, hogy csecsemőként min mentünk keresztül?
Az okot a fejlődésünkben kell keresni.
A beszéd és az emlékezet körülbelül egy időben fejlődnek ki.
Annak érdekében, hogy az ember emlékezzen valamire, nyelvre van szüksége.
Ez azt jelenti, hogy rendelkeznie kell szavakkal arra vonatkozóan amit átélt.
Kutatók különböző vizsgálatokat folytattak gyerekeken.
Eközben érdekes felfedezésre jutottak.
Amint a gyerekek megtanulnak beszélni, mindent elfelejtenek az azt megelőző időből.
A beszéd kezdete tehát az emlékezet kezdete is.
Az első három életévükben a gyerekek nagyon sokat tanulnak.
Minden nap új dolgokat élnek meg.
Szintén ebben a korban szereznek fontos tapasztalatokat.
Mégis mindez elvész.
Pszichológusok ezt a jelenséget gyermekkori amnéziának nevezik.
Csak azokra a dolgokra emlékeznek a gyerekek amelyeket meg tudnak nevezni.
Személyes élményeket az önéletrajzi memória őriz meg.
Úgy működik mint egy napló.
Benne tárolódik mindaz, ami az életünk folyamán fontos.
Így formálja a személyiségünket is.
A fejlődése viszont az anyanyelvünk elsajátításától függ.
És csak a nyelvünk segítségével vagyunk képesek az emlékezetünket aktiválni.
Azok a dolgok, amelyeket csecsemőként megélünk, természetesen nem tűnnek el teljesen.
Valahol el vannak mentve az agyunkban.
De nem tudjuk ezeket igazából lehívni - nagy kár, nem?